Pöcök írása:
20 éves voltam, igen, éppen egy héttel előtte töltöttem be a húszat. Kapóra is jött a szülinapom, egy kalappal elintéztem a leánybúcsúztatót is. A férjem csak 2 évvel idősebb nálam, de őt még ma is 16-nak nézik, szóval pont olyanok voltunk, mint két kamasz, vagyis azok is voltunk.
Az mindig dob egy történeten, ha van valóság alapja. Csapda. Ez az egy szó elég is, hogy a sztorit összefoglaljuk, ja és még fejeljük meg ezzel: sors. Danny Boyle filmje egyszerre könnyed, mint egy fogyis cézársaláta, és súlyos, mint egy zsírtól csillogó véreshurka. Sziklamászó kalandnak indul a buli, jó zenével, spinékkel, de hamar rövidre zárja a napot egy kőgörgeteg. Bár a végét szerintem majd mindenki tudja - sajnos én is úgy ültem neki - lényegében ez nem változtat semmit az élményen. Tulajdonképpen a nyüglődés közepette, kezdjük mi is úgy érezni, hogy nincs más lehetőség. Tedd meg, aztán menjen mindenki szépen haza.
Úgy tűnik 2011-ben az emberiség átlépi a 7 milliárdos küszöböt. A National Gographic videója erről ad néhány érdekes infót. Különben ezen a blogon is nemrég írtunk ebben a témában. Arról, hogy az egyensúllyal van probléma, mert ugye hely azért még akad a Földön. Viszont az életmódunk miatt hamar a szakadék szélére juthatunk...
No, ez egy hangulatos romnatikustermészetszörnyes film. Akár játszódhatott volna Afrikában is, oroszlánok között, de most ott helyenként olyan parázs a helyzet, hogy inkább űrállatokkal forgattak. Meg hát 2011-et írunk, kell valami extra.
Mivel töltenéd életed legnehezebb két óráját? Lenne pár ötletem, de ez az utolsók között volna. Agyba főbe telefonálgatni, hülye helpdeskesekkel vitatkozni meg ilyenek. Na jó, ha valaki volna olyan genyó, hogy egy mobilt is mellém temet lehet megpróbálnám. Mindenesetre nem vezet sehová a bürokrácia. Ez mindenképpen kiderül.
Az utóbbi időben elhatároztam, hogy csak jó (nekem tetszik) filmet nézek meg. Ugye az ember ideje véges, nem érdemes fecsérelni. Baj csak az, hogy jóból is rohadt sok van...
Az elmúlt hetekben több kiválóhoz is volt szerencsém. Hogy ti se bukjátok az időtöket, szépen sorra veszem őket, és akit érdekel, máris rájuk mozdulhat. Most ennyi, de igyekszem eleget tenni az ígéretemnek a napokban.
Hihetetlen látványokat produkál "néha" a természet. Az Argentín partok közelében az áramlatokat festik meg éppen vízben élő mikrobizbazok. Az evolúció fanokat kérdem csak halkan, ebben hol a célszerűség? Segítek, sehol. Egyszerűen csak szép, mint minden ezen a Földön, amíg nem akarjuk legyőzni, átalakítani. A természettel egyensúlyban kell élni, így lettünk teremtve. Minden más eset pusztulást hoz előbb-utóbb. A legjobb az, ha békén hagyjuk, és élvezzük.
Mondom leegyszerüsítve az ember-természet kapcsolatot, érintetlen természet esetén. Mondjuk, ha felfedezünk egy lakatlan szigetet, és mi vagyunk az első humanoid egységek a terepen.
Te mit tennél?
Barátaim kalandja...
Az Óév utolsó és az Újév első napjai nem várt kalandok sorával fogadtak bennünket! Az ember időnként vágyik ilyen élményhalmazra, de ez sohasem akkor jő, amikor akarjuk…:)
Augusztusban jött a gondolat, hogy a 2 ünnep közti szabadságolást Erdélyországban kellene töltenünk. A ház adott volt Sikaszón, jó szívvel ajánlották. A helyiek is tündérvilágnak becézik - kis falu bent a fenyvesekkel borított hegyek között, medvék és farkasok is gyakori "vendégek" arra.
Egyszerűen elmaradt volna a 20. század, ha nincsenek magyarok. Vagy legalább is elég sovány lett volna a felhozatal...
Ez van, ha világ legtehetségesebb hardverét a legjobb szoftverrel használjuk. Csoda, áldás. Kár, hogy a legtöbbnek külföldön kellett teremtenie...
És ez csak a töredéke az összesnek, és még így is pazar. Madarász István jómunkát végzett.
Amúgy reklámfilm a zEU sorosfűrerség okán... Nyálas, de tetszik.
És még egy Budapestről...
Bódogságos újabb évet.
Így, most ezzel...
Áldott, békés, bejgliben bővelkedő hkarácsonyt kívánunk minden kitartó blogkövetőnek!
Ma (tegnap) született a megváltó, megtörtént a csoda. Legalább most elmélkedjünk kissé azon, hogy mi a fene végett születtünk a világra, és hogy ki a csuda is Jézus...
Az előbbi megválaszolásában gondolatébresztő az alábbi videó. Makovecz Imrét lehet kedvelni, vagy utálni, de egy biztos, hogy a világról való véleménye meghallgatásra érdemes. (bejön a video, csak várjatok egy fél percet)
Belépünk a „házba”. Gerendaház, de úgy, hogy 10-15 rossz, szúette gerendát egymásra pakoltak valami szögletes formába, majd a tetejét befedték azzal ami volt. Itt éppen deszkával meg törött palával. A water proof szekciót némi nejlon képviseli. Az egyetlen helyiségben él az egész család, a két szülő, meg hat pulya, no meg pár macska. 1-6 blöki is bekukkant néha kintről... A kicsik mind csillogó szeműek, és szépek, a nagyok meg csak néznek maguk elé, kissé fonnyadtan. Fazék rotyog a rozoga vaskályhán, tartalma ismeretlen marad. Baromi meleg van. Két ágy, egymással szemben. Egyiken ülnek a pulyák sorban, a másikon meg mi. Nehezen indul meg a szó. G. kérdez először ezt-azt, hogy vannak, hány a gyerek, járnak-e gyülekezetbe, hát Apa hol van?
Ekkor jön a szokatlan válasz a huszonéves anya szájából: hát kapálni ment.
Novemberben? Aztán meg mit?
Ez is hamarosan kiderül. A falu lakói vasazásból tesznek szert egy kis GDP-re, de a környéken már úgy áll, hogy csak a föld alatt találni anyagot, így hát vinni kell a nyeles fémdetektort. Ha azt hallod: PING, lehet örülni.
Pósaházán vagyunk, Munkács mellett, Kárpátalján. Magyar ajkú romák között, a falu utolsó utcájában. Egy-egy szatyor tartós élelmiszert, meg némi ruhát hoztunk a telepen élő családoknak. Nem sok, vagy talán mégis az. Arra gondolok, hogy akár ezen a pénzen hozhattunk volna egy pár zsák vető krumplit is.
A csomag egyszer elfogy, a föld meg teremhetne folyamatosan. Persze naiv vagyok.. Ha egyszer valaki „senkivé” válik, nehéz a fejébe verni, hogy képes többre. Hogy éljen a lehetőségeivel, azzal a kevéssel. A reménytelenség nagy úr. És pont itt fordul a történet, mert akinek van (Isten) hite, az elkezd változni. Persze nem arról van szó, hogy merdzsó áll a bodega előtt, de látszik a különbség, és ez nem kis dolog. Mert hát lássuk be, Ukrajnában, magyarul beszélő cigánynak lenni, nem azonos egy cukros babazsúron való részvétellel. Amúgy jó fejek, mert ukránul nem is tudnak, és még az időzónájukat is bojkottálják, mivel magyar idő szerint élnek. Aki "tehetősebb" az seftel valamivel a piacon, vagy mint az egyik falu férfijai, kőművesként próbál megélni, de végül is komoly munkája nagyon keveseknek van. Kitörni sokkal nehezebb, mint nálunk, mivel az állam számára szinte nem is léteznek.
A fenti szituáció szinte bármelyik falu végén történhetett volna, hiszen a helyzet mindenütt hasonló. Talán vannak árnyalatnyi különbségek, hisz azért nem mindenhol van szemét, meg dzsuva, léteznek egészen kultúrált részek is, ahol csak egyszerűen a csórósággal kell küzdeni. Látszik, hogy akik az Istenhitüket elkezdik komolyan venni, azok nem hagyják el magukat, van reménységük. És ez itt a lényeg. A sarat meg nem is említem, mert az speciel az én utcámban is néha bokáig ér…
Osztán ne legyetek véletlenül sem elégedetlenek azzal amitek van, a boldogság úgysem attól függ, hogy 25 vagy éppen 500 vackunk van-e a polcon felhalmozva. Továbbá remélem, mindenkinek jókedvvel, bőséggel telik a karácsonyi készülődés. Ha valakinek nem, annak meg szakadjon a nyakába az Isten békessége.
Bucika írása:
"Igen... A nő meglátja és megszereti és úgy érzi nem tud nélküle élni. Igen... A cipők, mi nők élünk-halunk értük, nem csalnak meg, nem néznek unalmas focit és nem nyavalyognak, hogy ne vásároljunk túl sokat. Magukba foglalnak minden fajta művészetet és szexualitást. Cipők. Az örök szerelmeink."
A nők nagy többsége él-hal a gyönyörű cipőkért, de nem túl sokan engedhetik meg magunknak - főleg itt Magyarországon - hogy egy igazi extra klasszist vásároljon meg magának, ugyanis némely cipő csoda ára meghaladja egy átlag ember egy havi fizetését…
Túlnépesedés, születésszabályozás, abortusz meg ilyenek. Nap mint nap lehet azt hallani, hogy megkell állítani az emberiség létszámának a növekedését. Okos, nyakkendős bréék tolják az arcunkba, hogy így meg úgy, mert nagy baj lesz. Az ember még el is hiszi, hogy sokan vagyunk. De tényleg?
Apokaliptikus napokat tartottam nem rég, és gyors egymásutánban megnéztem az idei felhozatal két idevágó filmjét. Sokáig halogattam előtte, mert hát az ilyenhez hangulat kell, de végül nem bántam meg.
Most pedig abban a földöntúli gyönyörben lehet részetek, hogy összehasonlítom őket.
Nu, ez elég gyomorba vágós volt.
A Celda 211 Daniel Monzón tavaly készült börtönmozija. A film egyik legfőbb egzotikuma, hogy spanyol, és hát valljuk be, nem sok hispán anyagot néz az átlag állampolgár, szóval egy film már ettől is kiválik a tömegből. A történet egy börtönlázadásról szól, amibe akaratán kívül keveredik bele egy újonc smasszer a 0. napján. Többet nem is mondok, legyen annyi elég, hogy baromi feszes darab lett, az első kockától az utolsóig. Nem elsőrandizós film, és szigorúan csak főnőtteknek.
Emegki írása:
Mivel is kezdjem... pl. lehetne a filmek társadalomra gyakorolt
hatásával is, de inkább az okkultizmussal foglalkozom első
körben... Már ha nem baj. Ha baj, akkor is. Nem kell örülni, nem fogom
átadni a Kleopátra megidézéséhez szükséges varázsigét. (Azt megtartom
magamnak :))))
Szóval hiába van már 4,5 colos érintőképernyős
vécékefénk, a boszorkányság, a babonaság, az asztrológia,
a számmisztika, a hülyeségisztika és társai népszerűbbek, mint a sötét
középkorban valaha voltak.
Szex, gyilkosság, erőszak. Egy kis nosztalgia a 80-as évekből.
Na jó, szex annyi van az Első vérben, mint bármelyik Dörmögő Dömötörben, de a másik kettőből már kapunk azért. Persze, ha Stallone pucér fingója tétel, akkor ugye van mit lesni, az első kategóriában is, már annak akit érdekel. Változnak az idők, ma már nem lehetne hősünk egyenlege 3 kutya, 2 transzformátor, 1 seriff. Ennyi mindenkit rendez le az egész filmben, a többieket csak figyelmeztetésképpen combon szúrja, felnyársalja, meg ilyenek. A kutyukat nagyon sajnálom, ez egyszerűen negatív diszkrimináció. Igazán elüthetett volna legalább egy macskát.
Ki ne szeretne sokáig élni? Na jó, mondhatod én nem. Akar a halál nyavalyákkal teli ráncos vénember lenni, meg különben is emós vagyok :). Vagytok így páran? Mondjuk az öregkornak ezt a részét én sem várom, de mi van, ha ennek nem is kell így lennie? Ha százegynéhány évesen, szex után, szívrohamban múlnál ki? A legkomolyabb betegségedre pedig a doktor néni felírna egy olvasószemüveget? Ugye, hogy mindjárt más?
Egy Dan Buettner nevű National Geographic-os fickó számolt be nem rég, egy több éves kutatásról. Olyan helyeket (kék zónának nevezték el) kerestek a Földön, ahol nyüzsögnek a 100 évesnél öregebbek. Találtak többet is, de a beszámoló 3-at említ részletesen. Szardínia szigetén néhány hegyi falut, Japán déli részén, Okinawa szigetét, és egy Dél Kaliforniai Hetednapos Adventista közösség lakónegyedét. Mindegyik helyen annyi a 100 éves, meg az annál is idősebb, mint a nyű. És nem ám magatehetetlen, rozzant szivarok, hanem aktív, tevékeny, boldog emberek mind. Pedig nem sportolnak, nem diétáznak, semmi mai modern, egészséges hülyeséget nem csinálnak.
Papírt, ceruzát elő, diktálom a hosszú élet titkát!
Üdv Mindenkinek!
Ezennel elindult a waker.