Nu, ez elég gyomorba vágós volt.
A Celda 211 Daniel Monzón tavaly készült börtönmozija. A film egyik legfőbb egzotikuma, hogy spanyol, és hát valljuk be, nem sok hispán anyagot néz az átlag állampolgár, szóval egy film már ettől is kiválik a tömegből. A történet egy börtönlázadásról szól, amibe akaratán kívül keveredik bele egy újonc smasszer a 0. napján. Többet nem is mondok, legyen annyi elég, hogy baromi feszes darab lett, az első kockától az utolsóig. Nem elsőrandizós film, és szigorúan csak főnőtteknek.
A főszereplő Luis Tosar (Tósár Lajos) olyan pofa, hogy engem bármikor el lehetne zavarni aludni azzal az indokkal, hogy ha nem tűnök hunyni, jön Lajcsi bácsi és elvisz kis janicsárnak, ej te beste szedte vette éjjeli bagoly... Eltudnám képzelni mint Jumurdzsák, az Egri csillagok 18-as rimékjében. Bár akkor Dobó Istvánnak minimum István Seagalt kéne felfogadni.
Szóval a színészek és a tempó is rendben. Nekem csak egy kérdésem van, mégpedig az, hogy ha egy viszonylag átlagos EU-s pógár ilyen szorongatott szituba kerülve meg tesz bizonyos dolgokat, vajon én is így tennék a helyében? Nem tudom a választ, és nem is akarom megtudni. Egy biztos, hogy nagyon szilárd hitűnek kell lennie az embernek, hogy tudjon helyesen cselekedni. Otthon, fotelben könnyű okosnak lenni, de ha az ember valami nagy szarba gyeretvába kerül, akkor is tudni kell Istenhez kiáltani. Hiszem, hogy mindig van egy szelíd megoldás is. De persze néha nagyon nehéz lehet az emberben rejlő vadállatot féken tartani. És az ítéletet Isten kezében hagyni. Pedig ez kéne, hogy legyen a világ rendje.
Bár szereplőink nem választották a jámborabbik utat, pokoljárásukra filmes szempontból kijár egy 9/10, gyorsan elröpült a majd 2 óra.
Még az jutott eszembe, hogy nálunk mért nem lehet ilyen filmeket forgatni, mondjuk a szegedi Csillagban? Mert sokkal több pénzbe nem kerülhetett, mint 2 valamelyik mostanában készült hazai nézhetetlen gagyi. Ja persze, nekünk még tisztességes terror szervezetünk sincs. ETA helyett magyaroknyilai? Ugyan már. Inkább maradjunk csak a vígjátékoknál, az a nekünk való...
