Apokaliptikus napokat tartottam nem rég, és gyors egymásutánban megnéztem az idei felhozatal két idevágó filmjét. Sokáig halogattam előtte, mert hát az ilyenhez hangulat kell, de végül nem bántam meg.

Most pedig abban a földöntúli gyönyörben lehet részetek, hogy összehasonlítom őket.

Néhány tanulság előljáróban.

1. A kóla még tíz év poshadás után is mennyei ital.
2. A túlélő készletbe tegyél Ipod-ot. És rohadt sok tartalék elemet. Vagy egy napelemes töltőt. És napszemcsit, különben lúzer kisköcsögnek néznek.
3. Soha, de soha ne feszegess fel lezárt pincéket.
4. Az emberevéstől remegőssé válik a kéz. Csak figyeld a kedves nyugdíjas Mamikat az utcán…
5. Ha kannibálok portyáznak is a környéken, nyugodtan rakhatsz tüzet. Estére mindig jóllaknak.

Kezdjük Az út-tal.

Apa (Viggo Mortensen) és fia kolbászolnak délfelé. Talán mert ott melegebb van, de ez nem derül ki, mint ahogy az sem, hogy mi verte tönkre a bolygót. Az éhség és a hideg a két legfőbb ellen, no meg az emberpecsenyére éhes csunya bácsik.

Valamelyik kritikában olvastam, hogy a film ott kezdődik, ahol a Biblia véget ér. Ja, valahogy ilyen érzés. A Cormac McCarthy könyvéből készült film nagyon üres, és végletesen reménytelen. Ha valakinek nincs hite, reménysége, és egy szeretet és szépség nélküli világban él, akkor érezheti magát így. A pokolban lehet ilyen, egy dolgos nap. Dermesztően adja vissza Isten és az Istenhit nélküli világot, amikor egyedül vagy, és semmire sem számíthatsz. Tulajdonképpen ez egy ateista film. Ha megnézed, nem fog feldobni, de talán elgondolkodsz, hogy valami Istenféle azért még jelenleg kéne hogy legyen a Földön – hisz nem olyan szar az élet azé. Szóval ez tényleg a teljes nihil. Filmélménynek nem rossz, de sok részlet felett át kell siklani, és inkább a hangulatra kell figyelni, hogy élvezhető legyen. A látvány, a hangulat tényleg hibátlan. Ez John Hillcoat második filmje, amit láttam, és ettől kezdve minden várós, amit ez a pali csinál. (A másik Az ajánlat volt, egy gyomorba rúgós western).

Szóval 8/10, a hangulat mindent visz.

Éli könyve

No ez maga a napsugaras élet, Az úthoz képest. Mindjárt az elején kiderül, hogy ez az Éli gyerek nem piskóta. Azt mindig is gondoltam, hogy a bozótvágó kés nem kifli vajazásra való, de mint nyomós indok, egy misszionárius kezében, kissé érdekes távlat. Itt sem tudjuk, hogy pontosan mi történt, de első pillantásra is jobbak az esélyek, és ezt úgy mondom, hogy vagy  hússzor több a gyakás amúgy ebben a filmben. Ennek ellenére valahogy nem olyan komor a hangulat, sőt néha már vicces. Innentől SPOILERES lehet.

Éli dolga nem más, mint A pontból eljuttatni B-be egy könyvet. A Könyvet. No, vajon melyik mű lehet az? Hát persze, hogy Fejős Évike legújabb besztszellere.

Na, jó nem. Meglepő módon egy Biblia a szállítmány. Pontosabban az utolsó, mivel a bumm után a túlélők egyik első dolga volt mindet elégetni. WTF???? Éli viszont kap egy égi jelet, hogy vigye nyugatra az egyetlen megmaradt példányt, sőt bónuszként sérthetetlen is lesz egy darabig.

A dráma abból származik, hogy a Gary Oldman féle fő ganéj szeretne diktátor lenni és ehhez  elengedhetetlen a Könyv (má hogy a vallás hatalom). Ez nekem kissé zord logika, de üsse kő, lehet hogy működne.

Jó hír, hogy G. O. ismét rákapál, amúgy meg mission completed. A Biblia reményt hoz, és rendet tesz a káoszban és ez így van jól. Az üzenet jó, de talán szájbarágós kicsit. Tippre szerintem a nem keresztények közül kevesen fognak ráharapni a lényegre. A remény üzenete viszont benne van, lehet tovább gondolni. 7/10 elfér.

Még egy kérdés a végére. Szerintetek ha nincs mit enni, rokonaitok, barátaitok és üzletfeleitek tömegesen térnének át az emberevésre?

Csak mondom, hogy Afrikában elég sokan éheznek, sőt éhen is halnak, de még sem gyakori az emberfasírt fogyasztás.

Akit érdekel a posztapok téma, jön egy eltűnős (má hogy csomóan szublimálnak, a maradék meg tanakodik, hogy mi a tököm történt) témájú a Vanishing on 7th Street címmel.